Tök ciki, ezt fel nem veszem,
Gondoltam, mikor elém tette
Apám a fehér jégeralsót, de
Felvettem: ilyen a gyerekkor.
Nádat vágni mentünk akkor
A halastóra, mert tagok voltunk
És a tagoknak menniük kellett,
A hóval belepett jégmezőre.
Nem akartam, mégis mentem,
Fázott az arcom, fázott a kezem,
Tüzet is raktunk melegedni,
A zordságban enyhülést lelni.
Ám a lábam nem fázott cseppet sem,
Így lett nálam nagy respektje
A ciki, de hasznos ruhadarabnak,
A védelmet nyújtó jégeralsónak.
Rímfaragó
Kanda Loló Babérköszörűs Alkotókör Rímfaragó Műhelye
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
