Tök ciki, ezt fel nem veszem,
Gondoltam, mikor elém tette
Apám a fehér jégeralsót, de
Felvettem: ilyen a gyerekkor.

Nádat vágni mentünk akkor
A halastóra, mert tagok voltunk
És a tagoknak menniük kellett,
A hóval belepett jégmezőre.

Nem akartam, mégis mentem,
Fázott az arcom, fázott a kezem,
Tüzet is raktunk melegedni,
A zordságban enyhülést lelni.

Ám a lábam nem fázott cseppet sem,
Így lett nálam nagy respektje
A ciki, de hasznos ruhadarabnak,
A védelmet nyújtó jégeralsónak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.