Harsog a zöld, bekerít, felfal,
A nyár ereje csontomban ég,
Pezseg a világ, feszül az élet,
Robog velem, taszít előre.
Sodródom vele, ahogy csak bírom,
De kevésnek érzem hozzá magam,
Előleget veszek fel a jövőmtől,
A téltől kérek kölcsön nyugalmat.
Az őszi esős napoktól is kérek
Néhány hideg, nyirkos pillanatot,
Akkumulátorként használom őket,
Életerővel töltöm fel mindet.
ÉS majd később, ha nyomaszt a köd,
Ha lehűt a sötétség, mi körbevesz,
Előveszem őket, magamra öntöm,
Emlékek melegébe öltözöm.
Rímfaragó
Kanda Loló Babérköszörűs Alkotókör Rímfaragó Műhelye
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
