Hahó - HÓ, Hó, hó, ó...
Halkuló visszhang
A mélyből felesel,
Éjszaka mögöttem,
Sötétség előttem,
Csak egy nyílás
A végtelen semmibe.
Zseblámpám bekapcsolom,
Fontolva, lassan haladok
Lépésenként megállva,
A zajokat hallgatva.
Figyelnek, körülvesznek,
Egyre csak közelednek.
Egy suttogás mögöttem
Ettől lámpám elejtem,
Elborít a megfogható
Dermesztő őserő.
Állok, nem moccanok,
Csak fülelek csendben,
Képzeletem megtölti
szörnyetegekkel,
Már látom is őket,
Rám fenekednek.
Tudom, hogy nincsenek
És csak elképzelem
Őket, filmekben edződve,
De a logikám lassan
Elenyész, felemészti
Az iszonyat bűze.