Hahó - HÓ, Hó, hó, ó...

Halkuló visszhang
A mélyből felesel,
Éjszaka mögöttem,
Sötétség előttem,
Csak egy nyílás
A végtelen semmibe.

Zseblámpám bekapcsolom,
Fontolva, lassan haladok
Lépésenként megállva,
A zajokat hallgatva.
Figyelnek, körülvesznek,
Egyre csak közelednek.

Egy suttogás mögöttem
Ettől lámpám elejtem,
Elborít a megfogható
Dermesztő őserő.

Állok, nem moccanok,
Csak fülelek csendben,
Képzeletem megtölti
szörnyetegekkel,
Már látom is őket,
Rám fenekednek.

Tudom, hogy nincsenek
És csak elképzelem
Őket, filmekben edződve,
De a logikám lassan
Elenyész, felemészti
Az iszonyat bűze.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.