Volt egy álmom, amolyan elszomorító,
Múlt idéző, nyomasztó, elgondolkodtató,
Mielőtt végleg elmúlik hatása,
Kiírom magamból másnak tanulságra.
A múlt kacatjai közt sétáltam valahol,
Valami teremben, zsivajgó tömegben,
Elmerültem a kommunizmus bugyrában,
Vizsgáltam nyomait az orosz érának,
Csapszeg nélküli revolvert néztem,
Ronda zöld csajkák, fényképek körben,
Volt motor, géppisztoly, képeslap,
Tudtam ugyan, hogy mindez tiltva van.
Tudtam, ezt nem nézi jó szemmel a törvény,
Fél szemmel kerestem a törvény őrét,
De felpezsdített a tilosban járás,
Fülemben hallottam szívem dobbanását.
Egyszerre hallom ám, az ajtó bezárul,
Valami mozgolódás kezdődött hátul,
Vastag bőrbakancsok tompán puffantak,
Töltények csörömpöltek neylon zacskóban.
Hallottam, ahogy megtöltik a tárakat,
Elborított a rettegés hulláma,
Összenéztünk, ugye ez nem lehet,
Ugye ezt velünk nem tehetik meg!
De tudtuk, igenis lehet és megteszik,
Gondoltam hirtelen, most kéne kitörni,
Most még lenne talán egy kis esélyünk,
Mielőtt még megtelik a töltényűr!
De csak bénán álltunk, szorongva,
Féltettük mind a hozzátartozókat,
Ha nekünk sikerül is, nekik biztos nem,
Inkább védjük őket saját testünkkel.
S mint a birkák, némán vártuk egyre,
Hogy a tárak sorba megteljenek,
Egy végső csattanás, utolsó is helyén,
Súlyos csend telepedett fölénk.
Felébredtem, mert nem tehettem mást.
Kitaszított magából az álomvilág,
De nem éreztem a megkönnyebülést,
Mit mikor egy rémálom véget ér.
Nem éreztem azt: Á, ez hülyeség!
Ilyen ma nincs! Ez már a múlté!
Orromban a fegyverolaj szaga,
A félelem íze számban maradt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2017.03.07. 19:48:59
csigakoma 2017.03.11. 17:41:29
Remélem, hogy egy esetleges látogatás az Andrássy útra, ihlette álmodat, és nem gondold, hogy reális esély van itthon bármilyen diktatúrára.
Sok rossz történik az országban (azért jók is), de nem gondolom, hogy valós veszély lenne. Demokrácia van, szabadság van, élünk, élnek, és visszaélnek vele. Nem állítom, hogy jól működik a rendszer, de félni nincs okunk.
Kívánok neked szebb álmokat, és szép jelent!
neagle 2017.03.13. 09:49:58
Semmiféle tudatos kapcsolata nincs a jelenlegi politikai állapotokkal.
ynakras 2017.03.26. 21:37:29
Ermias 2017.03.27. 21:01:53
Szabadon, szakadva öl
Mindent átfog letör és gyötör
Menekülnél, de nincs hova
reménytelenül, legbelül
iszonyodva félsz, futsz menekülsz.
Rettegve álmodsz, csatakosan ébredsz
Riaszt a múlt
Sötét árnyként vetül a bekövetkező jövő
Terrornak nincsen arca
az egész világon szétterül
Beborítva mindent, elfojt, megöl.
Milliárdan élünk, félünk, rettegünk...
Nem vagy egyedül.
csigakoma 2017.03.27. 21:46:33
Szerintem jelenleg nálunk a terror csak annyira terül szét, amennyire hagyjuk. Szerencsére nincs a mindennapjainkban, nem a mi utcáinkon zajlik. Önző vagyok, de az Ebola miatt sem féltünk túlságosan, Fukusima is messze volt. Nekem elég ha az itthoni problémákkal foglalkozom, mást nem tudok befogadni.
A terrornak valóban nincsen háza, bár néha olybá túnik, mintha templomot készülnénk emelni neki.