Szeretem a tökmagot,
De mégis félek tőle.
Ha elkezdem törni,
Akkor csak töröm és eszem,
Míg a zacskó üres nem lesz.

A szám kisebesedik,
A körmöm megfájdul,
De mégsem sikerül
Róla leszállnom
Míg el nem fogy.

Az eszem látja mindezt,
De nem tud vele mit kezdeni,
Ha egy zacskót kibontok
Mindet meg kell enni,
Addig nincs nyugtom.

Mind egy drogos vágyom rá,
Bár látom gyengeségem,
Ha elfogy örülök, hogy vége,
És mégis egyre csak vesze,
Elvarázsol a zacskó öröme.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.