Ott állt a mezőn, egyedül,
Holtestek hevertek körül,
Vér szaga terjedt a légben,
Magányosan állt, középen.
Most ébredt fel, nem régen,
Lapult egy gödör mélyében,
A félelem kergette oda,
Gyávaság volt álompora.
A rettegés ködébe merülve
Elsuhant felette az éjjel,
Túlélő volt, az egyetlen,
Így hát győztes lett belőle.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr512599043
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.