Szeretem a tökmagot,
De mégis félek tőle.
Ha elkezdem törni,
Akkor csak töröm és eszem,
Míg a zacskó üres nem lesz.
A szám kisebesedik,
A körmöm megfájdul,
De mégsem sikerül
Róla leszállnom
Míg el nem fogy.
Az eszem látja mindezt,
De nem tud vele mit kezdeni,
Ha egy zacskót kibontok
Mindet meg kell enni,
Addig nincs nyugtom.
Mind egy drogos vágyom rá,
Bár látom gyengeségem,
Ha elfogy örülök, hogy vége,
És mégis egyre csak vesze,
Elvarázsol a zacskó öröme.
Rímfaragó
Kanda Loló Babérköszörűs Alkotókör Rímfaragó Műhelye
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
