Ott állt a mezőn, egyedül,
Holtestek hevertek körül,
Vér szaga terjedt a légben,
Magányosan állt, középen.
Most ébredt fel, nem régen,
Lapult egy gödör mélyében,
A félelem kergette oda,
Gyávaság volt álompora.
A rettegés ködébe merülve
Elsuhant felette az éjjel,
Túlélő volt, az egyetlen,
Így hát győztes lett belőle.