Intőn az égre mutató
Baljós fekete torony.
Sötétbe mártott tégláin
Egy tűzvész nyomát viseli.
Évszázadok peregnek róla
A lábánál ülő szurdokba,
Néma lelkek gubbasztanak,
Vízköpőként nyomasztanak.
Éjszakánként nem nyughatott,
Rémeket látott és alkotott,
Fénykora rég elmúlt már,
Sötétben készül és vár.