Ha ködbe vezet néha
Életed ösvénye
Kiszakít a logikus
A valóságból téged.

Képzeleted felépíti
A környező világot,
Mindent megteremthet
Pusztán fantáziából.

Nem kell foglalkozni
Múlttal és jövővel,
Lehetsz bárhol szabadon,
Bármikor az időben,

Hegyszorosban járhatsz,
Óceán titkos mélyén,
Buja, nedves őserdőben,
Fekete lyuk pereménél.

Vadászhatsz, vagy épp
Rád vadásznak csendben.
A történés rajtad áll,
Minden megengedve!

S ha néhány perc, óra,
Vagy év után végül
Kilépsz a ködvilág
Varázs bűvöletéből

Új világot adnak neked
A kemény, éles fények,
S talán az élet dolgai
Új értelmet nyernek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.