Egy mély, frappáns gondolat,
Magvas életbölcsesség,
Kacskaringós betűkkel
A kar belső felére,
Vagy egy olyan testrészre
Mit csak beavatott nézhet.
Néhány vonal, pár sziluett,
Tekergő indák, tigrisfej,
Sárkány kitárt szárnnyal,
Sátán ágas villával,
Egyszínű vagy színes,
Szinte élethűn les.
Jópofa, szép, izgalmas, vagány,
S ha túl feltünően nézed
Vár egy provokatív pillantás:
Na mi van! Nem tetszik!?
Kit érdekelsz te senki!
Te csupasz, semmilyen Nyúl Béla!
Unalmas vagy, ki nulla!
Látod, én megtettem!
Bevállaltam egy életre!
Mert ilyen vagyok én, vad és spontán,
Kijár nekem az írigy pillantás!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.