Csak egy kicsit nem figyelek oda,
Egy pillanatra nézek csak máshova
S máris órák tünnek el előlem,
Ellopja valaki, ellopja belőlem.

Egy pillantás a reggeli felhőkre
Máris harangszó csendül fülembe,
Üdvözlő koccintás épp a poharammal
Egyből tessékelnek kifelé, záróra!

Ki lopja el óráim, napjaim sorra,
Hová tűnnek el végtelen sorban,
Miért nem érzem a matató kezeket,
Miért nem hallom a ketyegő perceket?

Próbálom megfogni, magamhoz ölelni,
Pipaszár újakkal görcsösen szorítni,
De nem tudom, elillan, elszalad hirtelen,
Utána kapok a semmibe ügyetlen.

Nem tudom, időm mikor fogy végleg el,
Mikor lopják el az utolsó percemet,
Félek attól, nem veszem észre sem,
Üveges szemem majd a semmibe mered.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.