Mérgező gondolatok marcangolják énem,
Békés gondolattal surrannak elmémbe,
Árnyékban sunnyognak, alkalomra várnak,
Hideg vérszomjuk a tébolyba ránthat.
Csendesen elmélkedve magamba fordulok,
Gondolatban játszva másokkal társalgok,
Filmeket rendezek, jelenetet vágok,
Felépítek magamban egy apró, kis világot,
Ide settenkednek be a tudatom alatt,
Rosszabbik énemet napvilágra húzva,
Eltorzítanak bennem néhány jelenetet,
Az indulat elönti lassan a fejemet.
Nyugalmam már oda, csapó csattan újra,
Vitázni kezdek, felhergelem magam,
A jelenetek gyorsan eldurvulnak,
A filmem végére kő kövön nem marad.
Kívülről nézve persze semmi sem játszik,
Legfeljebb fejem kezd vörössé válni,
Ilyenkor mindenkinek jó lesz vigyázni,
Durván is tudok a szavakkal bánni!
Eddig még nem vettem soha észre őket,
Bűntetlenül intézhették üzelmeiket,
De most már figyelek és résen leszek,
Észre veszem őket, mielőtt hatni kezdenek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.