Végtelen, poros út,
Fejbevágó napsütés,
Meztélláb ballagok,
A szívem oly nehéz.

Csak megyek előre
Homlokom törölve,
Távolba révedve,
Lépésről lépésre.

Ottamott délibáb
cicázva hívogat,
Tudom, hogy hamis
Vágyálmot mutat,

Mégis elhiszem,
El akarom hinni,
Értelmet akarok
Lépteimbe vinni.

Forró a homok
Lábaim alatt,
Élőbőr cipőm
Nyűhetetlen marad.

Kérges a talpam,
Érzéketlenné vált,
Kérges a lelkem,
Megváltására vár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.