Kilencven volt, ha jól emlékszem
Mikor útrakelltünk mi négyen
Kerékpáron Olaszországba,
Három hétnyi tömény utazásba.
Eltűntünk a porondról egy időre,
Nen jött tőlünk egy levél sem
Nemhogy telefon, ugyan már,
Elnyelt minket addig a világ.
De nem volt semmi gond belőle,
Előkerültünk szépen, időben,
Nem gondolt senki sem bajra,
Nem kerültünk miatta címlapra.
Képzeljük el mindezt manapság:
Mennyire engedne el a világ?
Mikor jönne érdeklődő üzenet?
Hányszor csinálnánk vajon szelfiket?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.