Törmelékké lesznek hajdan erős falak,
Értékessé válik több ezer év alatt
Minden széttört edény, színes graffiti,
A hírnök szavai, miben senki sem hitt.
Ott áll valahol a múltunk, máladozva,
Nyitva az ajtó, némán várakoznak
Arra, hogy egyszer visszatérjünk,
Emlékeink közé elvegyüljünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.