Elválok. Egy korszaknak vége.
A régi életből egy újba lépek,
Magam mögött hagyom a berendezettet,
Újrakezdem egy üres, frissen festettben.
Magammal viszek néhány bútort, képet,
Pár belém égett régi szép emléket,
Tizenhét hosszú év eszenciáját,
Magamra veszem gyűrött ruháját.
Leoltom a fényt, a feledés elborít,
Itt hagyok minden fájdalmat s kínt,
Nevemet a tábláról még lepattintom,
Becsukom az ajtót, a kulcsot benne hagyom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.