Szemlélődni vágyom csendben, messziről,
Eltűnődni felhők száguldásán,
Együtt fordulni a napraforgóval,
Meghallani a rigó surranását,
Darazsak útját figyelni napestig,
Míg az éj a világot feketére festi.
Ezt szeretném csinálni, de mégsem,
Ki vagyok szolgáltatva érzékeimnek,
Az éhség, szomjúság és a nőhiány
Folyton az emberek közé présel.
Nem marad más, csak néhány ellopott perc,
Az élet szívverésén egy-két kihagyott ütem,
Szombat reggeli kert egy papírlap mellett,
Pár pillanat, mit elteszek emléknek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.