Jobbra¨át! Igazodj! Tisztelegj!
Az értelem e szervezetből kiveszett,
Elpocsékolt napok, gonosz tisztesek,
Ez az az út, mi a pokolba vezet.
Rendrakás, ruha stokin elvágólag,
Füvet nyírunk gyalogsági ásóval!
Menetelünk, csapd oda rendesen,
Töri a lábad? Ez kit érdekel?
Csak a látszat számít, megtanultam,
Másra nem volt jó ez a sok hónap,
Másfél évet elvettek az életemből,
Semmi hasznom nem származott az egészből.
Néztem az alkoholba áztatott tiszteket,
Számoltam a semmivé váló heteket,
Megszerettem Hellert, a 22-es csapdáját,
De mindez nem jelenthet kárpótlást
Ötszázharmincöt elfecsérelt napért,
Egy kínlódva véget ért szerelemért.
Anekdotákká váltottuk szenvedésünk,
Vigasztalásként ezeket meséljük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.