Volt egy rossz perce a Teremtőnek,
Amikor besokallt már az egésztől,
Belefáradt, a jóba és a szépbe,
A folyton jókedvű delfinekbe.
Ekkor teremtett néhány ronda lényt is,
Tettét talán ellensúlynak szánta,
Benépesítette velük barlangok sötétjét,
Tengerek jéghideg fekete mélységét.
Vagy talán szerette volna, ha a jók
Tartanak, félnek azért valamitől,
Az alázat szikráját kicsiholni
Jól jöhet néha egy ilyen szörny.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.