Csatát vívok minden nap magammal,
Értelmet adni huszonnégy órának,
Kapaszkodom beléjük erősen,
Mégsem lehetek sohasem győztes.
Szétfolynak az órák, a percek,
Görcsösen kapkodok utánuk,
De elérni már nem tudom őket
Elhomályosulnak az álmok.
Csak azt látom köröttem
Mit kellene még csinálnom,
Nem tudok bánni az idővel,
Marad hát az időtlen álom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr375769837
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.