Hová lett a vidám
Önfeledt kacagás?

Nem értem.

Mikor a porondomon
Megállok és körbenézek
Nem látok nevetést
És önfeledtséget,
Csak fénytelen szemeket,
Üres tekintetet.

Nem értem.

Azt hittem, az enyém
Nyugdíjas állás,
Ki látott már bohócot
Koldusok botján?

Nem értem.

Ideje lesz más
Munka után néznem,
Átvészelni valahogy
A komor időket.

Kivárom, amíg
Újra mosoly fakad,
Nevetés borzolja
Össze az arcokat.

Visszatérek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.