Egy ránc a sok éhes hónapért,
Hajnali deres ébredésért,
Nyirkos, penészes menedékért.
Egy ránc az elveszett reményért,
Aluljáró huzatos helyéért,
Zseblámpák bántó fényéért.
Egy hosszú élet ráncokba írva,
Kiégett tekintet, öreg borosta,
Sugárzó csend.
Fájdalom szobra porból faragva,
Napok vésője dolgozik rajta,
Nincs kegyelem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr516183573
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2014.05.24. 10:52:26
A "Fedél nélkül"-ben vanna döbbenetesen jó versek, oda szerintem akár be is adhatnád.