Üresen tévelygő tekintet,
Rég elmúlt belőle az ihlet,
Ezt látom, ha tükörbe nézek,
Mélyemben eltemetett versek.
Nem akarom őket megszülni,
Nem hagyják magukat temetni
Mégsem, kikaparják magukat,
Agyamba hegeket karmolnak.
Parazitaként felzabálnak,
Csak szülőszobának használnak,
S ha már kibújtak belőlem
Eltűnnek és vissza sem néznek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr136632351
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2014.08.30. 19:12:51
A kényszer a legügyesebb bába, kitartás, már csak 300 szülés van hátra. Legyen erőd, ha ihleted már nincs is, abban ne bízz, hogy én előbb feladom. Bravó, ez egy gyöngyszem!
csigakoma 2014.08.31. 21:03:21
Ez van, ezt kell csinálni