Hideg szelek fújnak a Duna felől,
Lánctalpak csattognak a macskakövön,
Elmúlt a hév, kihűlt a remény,
Kelet felől beborult az ég.
Sztoj! hallom éjjel az utcáról,
Néhol felugat egy géppisztoly,
Elegem lett ebből a világból,
Elmegyek oda, hol nyugton alhatok.
Elmegyek nyugatra, ki jön velem?
Elindulok, vándorlegény leszek,
Várok pár évet, hátha megváltozik
Az idő itthon és kitavaszodik.
Addig is őrzöm a szép napok emlékét,
Felajzott október nemes eszméjét,
Erre gondolok mikor hideg hajnalon
Leheletem látom a busz ablakon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.