Csak dobog, dobog egyre,
Veri a ritmust tisztán,
Óvatosan, félve lélegzem
Hallom a nyikorgó hintát.

Sikerült hát a műtét,
Ez még nem a túlvilág,
Egész jól érzem magam,
Megszűnt a levegő hiány.

Idegen szív lüktet bennem,
Ismeretlen ember szerve,
Ennyi maradt meg belőle.
Én lettem az őrizője.

Az életem már nem az enyém,
Egy halott embertől függök,
Magam helyett a halálba
Csak a szívemet küldöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.