Nem nagy dolog, talán ha tíz perc,
Leszedem, megmosom, felteszem,
Csak néhány koszos műanyag csík,
Felesleges tőle betojni!
Ezt kiakasztom, ezt elfordítom,
Leemelem, de még valami fogja,
Nem lehet még levenni,
Nem lehet már visszatenni.
Fárad az izom, nem erre termett,
Már régóta ilyen edzetlen,
Zsibbadok, a víz is kiver,
Miért nem enged, vigye a fene!
Szakad a cérna, az agyam eldurran,
Letépem dühösen, vágom a sarokba,
Káromkodok cifrát és sokat,
Ököllel egyengetem ki a falat.
Fél óra múlva nekilátok újra,
Nézem a roncsot, keresem az okot,
Még két óra és visszaszerelem,
Koszos maradt ugyan, de kit érdekel!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.