Mindig is féltem a pókoktól,
Azoktól a kis ízelt lábaktól,
Frászt kaptam, ha az arcomba
Pókháló ragadt.

Gyerekkoromban a tanyán mindig
Egy fadarabbal mentem vécére,
Magamra zártam a fabódé ajtaját
Körbekotortam árnyékszék lyukát.
Nehogy közben rámmásszon valahogy.

Féltem mind, kicsit és nagyot,
Kaszásat, keresztest, ugrót,
De egy nap elkezdtem figyelni,
Egyre közelebb merészkedni.

Csak figyeltem, mit csinálnak,
Hogyan szőnek, hogy vadásznak,
Rettegve csodáltam a darázspókot,
De megismertem hálójukon a cikcakkot.

Már nem félek, sőt kedvelem őket,
Kézben viszem ki a kisebbeket,
Bár a nagyokat nem merném megfogni,
Szeretem őket csendben figyelni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.