Virághernyóként születik
Sárgán, egyszerűen,
Nap színét húzza
A zöldülő mezőre.

Sárga foltos paplan,
Puha, meleg, tiszta,
Mégsem kerül vázába,
Az egy másik műfaj.

Túlságosan hétköznapi,
Nincs a top 100-ban,
Nem kötik be csokorba,
Cserépbe nem vágyhat.

S ahogy a hernyó báb lesz,
A virág magába zárul,
És átalakulva pelyhes
Bóbitája az égre bámul.

Szélre bízza vakon
Számtalan utódját,
Hogy azok szabadon
A világot bejárják.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.