Ötven vers egy életműhöz kevés,
Kezdőként megírni viszont éppen elég.
Hetente három cím vár itt miránk,
A szerzőtársunk lesz majd a bíránk.

Néha a címválasztás a legnehezebb.
Legtöbbször az Index adott ötletet.
Ami elsőnek borzalmasan hangzik
Utólag már jó választásnak tűnik.

Az írás látszólag könnyű feladat,
Hiszen a vers címe már adva van.
Pár sort kell egymás után leírni,
S néhány rímet belecsempészni.

Valójában ez nem olyan egyszerű,
Kell hozzá megfelelő hangulat, derű,
Szükséges még egyféle ihletettség,
Hogy az vezesse a tollad hegyét.

Nem elég ha egymás után állnak a szavak,
A sorok közé kell becsempészni magad,
Valamilyen gondolat, eszme vagy érzés
Fogja össze őket s teszi egésszé.

Ha egy hosszú nap után látsz neki néhanap,
Amikor a hangulat egy kicsikét elhagy,
Bambán bámulod a szavak hosszú sorát,
Gondolatok kavarognak benned keszekuszán.

Lehet, hogy remeknek gondolod a versed,
A többieknek azonban szemétnek sem jön be.
Máskor az alibiként leírt szavaiddal
A klasszikusok közé lőheted fel magad.

Szóval ez egyszerű, de nehéz feladat,
Ami fényesíti a szürke napokat.
A következő ötven biztos nehezeb lesz,
De már alig várom, hogy belekezdjek.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.