Egy kis múltidéző utazásra hívok mindenkit,
ki szeret néha az időbe merülni,
s felfrissülni.

A századelő lármás, pezsgőgőzös éjszakáiba,
Ahol a nők minden lokálban kánkánt
táncoltak.

Vad szenvedélyek és abszint által fűtött levegő,
súlyos brokáttal borított heverő,
Sok kacér nő.

Szivarfüsttől, politikától sűrűek a hátsó szobák,
ahol zsidó vicceken röhögek
a katonák.

Sűrűsödik a homály, strucctoll suhan a selymen,
gyertyafény csillog a tüzes szemben.
s könycseppek.

Hosszú száron cigaretta billeg kacéran a szájzugban,
Erotika, bujaság, vár a szeparéban,
és az ágyukban.

Mert ezen a varázsos éjen a férfi elfelejt mindent,
Nem érdekli a holnapi hivatal szürkesége,
és a felesége.

Bódult ködbe borul éjfél után a agy, és sokáig nem hamvad
ennek a vad estének emléke, hisz éppen
ez a lényeg.

A századelő így látszólag boldogan telt, de mi tudjuk mi közelgett,
miért nevettek akkor a zsidó vicceken
a tökfejek.

Valami árnyék borul az éjre, valami gonosz közeleg,
melynek sötét, fullasztó gőzét jelzi
a félelem.

De vidámnak kell maradni, táncoljunk hát, hogy ne járja át
csontjaink a rettegés, s ne érjen utól
a tespedés!

Mindez a sok-sok érzés egyszerre suhan át a fejemen
miközben Fedák Sári nekünk énekel
a gramofonlemezen.