Kannibália, egy megbűvölő világ,
Magával ragadt sok-sok délután,
Varázslók, harcosok és törzsfőnökök
Küzdöttek egymással egy képzelt földön.

Szinte hallom a kiabálásotokat,
Látom heves kézmozdulatotokat,
Amint a tábla körül ülve
Elmerültök a végtelen időben.

Sajnos én csak kívülről figyelek,
Soha nem éltem át ezt együtt veletek,
Nem érzem át azt az elragadtatást,
Amit ez a játék bennetek kivált.

Kívülálló vagyok irigy szívemmel,
Kispadról nézem a küzdelmet ott bent,
Az el nem játszott játszmák hiánya
Lelkem szegletét vákumként foglalja.

Ahogy a kép helye látszik a falon
Bennem is van egy hiányhely valahol,
Hová egyszer én is betehetem talán
Kannibáliai élményeim teli kosarát.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.