Elég volt, úgy érzem teljesen kiégtem,
A szavak nem jönnek görcsölő nyelvemre,
A gondolat - ha van - kusza és zavaros,
Nem állnak össze a jólfésült versszakok.
Zárlatos lettem, az amperszag terjed,
A monitort bámulom bután, égetten,
Ez a két versszak lábnyom a homokban,
Patkolt biztosíték a kormos foglalatban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.