Befelé forduló verset szavalva,
Némán merengő harsogva kiáltva,
Távolba pillantó belülre révedve,
Névtelen maradó színpadra kiállva,
Elbújni vágyódó zászlót ragadva,
Magában mosolygó könnyekkel borítva,
Tavasszal télűző ősszel nyugodva,
Önmagát száműző királlyá avatva.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.