Szerelmet vágytam, pofára estem,
Házat akartam, földönfutó lettem,
Vagyont is akartam, ez sem jött össze,
Az Isten figyelmét nem keltettem fel.

Nyugalmat kerestem, zűrzavart arattam,
Családot terveztem, magamra maradtam,
Gyereket akartam, de ez is csak álom,
Csöppnyi kis cipőjét most hát felkínálom.

Vigye el az, kinek szüksége van rá,
Ki az árnyék helyett a fényben sétál,
Kinek jövője van és nem csak múltja,
Akit nem vonz a víz ott lent, a kútban.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.