Rohanj és ne nézz vissza!
Ott liheg a nyomodban,
Érzed hörgő zihálását,
Karmának csikorgását.

Rakódon érzed leheletének bűzét,
Mégis a félelem dermeszt kővé,
Menekülnél, de nem mozdul lábad,
Biztos vagy benne: halál vár ma.

Jeges izzadtságcsepp folyik
Hátad közepén végig,
Szemeid előtt karikák ugrálnak,
Nem mersz lélegezni.

Tudod, hogy ott van, de nem látod,
Koromsötét most minden a világon,
Remeg a kéz és zihál a mellkas,
Menekülést csak az ébredést hozhat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.