222 - Horgony a mában

2011.07.30. 17:15

Emlékek, szerelmek, barátok húznak
Vissza a derengő, parázsló múltba,
Biztonságot adnak, vissza-vissza nézek,
Elmerülők jólesőn e kényelmes érzésben.

A csalóka képek mocsárként húznak,
Összeráncolt homlokok lassan kisimulnak,
Elcsitul végül az elsöprő indulat,
Széppé válik az is, mi nem volt az.

Felejtés köde nyeli el a csalódást,
A megcsalást és a megcsalatást,
Szégyenfoltokat, hibás döntéseket,
Megtett és meg nem tett érintéseket.

Csak az marad meg, mi szép és kellemes.
Nem őröl fel, csak karcolja felszínem,
S bár csábítva vonz elmúlt életem
Horgonyom mégis a mába vetem.

A bejegyzés trackback címe:

https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr783112275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csigakoma 2011.08.01. 19:24:08

Nem éreztem olyan erősnek és őszintének mint az előzőeket, de az utolsó versszak megcáfolt. Végén csattan az ostor!

ynakras 2011.08.07. 18:54:25

Az utolsó verszakot nagyon erősnek és személyesnek érzem, az első két versszak "húznak" szóismétlése nem tudom, hogy tudatos-e, de nem tesz jót a vers-feszelynek. Mindenképpen jó az az irány törekvésed, amely szakít a dolgok logikai összefüggésével, hagyja, hogy a fogalmak mélyértelme, akár tudatonkon kívül esve is, vessen horgonyt egymásba.
süti beállítások módosítása