Homoki emberek a Balaton partján,
Nézik a hullámok habos taraját,
Jászok Tihanyban.

Idegen a dereglye a komphoz kikötve,
Idegen a halász a pusztai embernek,
Mardosó honvágy.

Dűnékhez szoktak, száraz rétekhez,
Ennyi vizet még nem láttak sohasem,
Lenyűgöző látvány.

Gémeskutak, délibábok, puszták,
Szőlőtőkék, dűlők, marhagulyák,
Egy pohár fehérbor.

Forrón remegő levegő, susogó nyárfák,
Jegenyesor az út mentén, varjú kárál,
Fogak közt csikorgó homok.

Ez az ő világuk, az édes otthon,
Hazavágynak megölelni az asszonyt,
Hagyma, kenyér, fehérszalonna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.