Emlék kínoz, nem hagy nyugodni,
Vérére vágyom, neki kínt okozni,
Elképzelem sokszor ahogy megteszem,
Késemet a szívébe mélyesztem.
Vagy a fejébe röpítek golyót,
Lopott autóval testén áthajtok,
Mérget szórok kedvenc ételébe,
Betoncipővel küldöm folyó mélyére.
Ezernyi módját kitaláltam már
Hogy okozom én az ő halálát,
Milyen lesz az érzés, ami eltölt
Mikor holtan fekszik előttem a földön.
Elborul elmém, nem eszem, nem alszom,
Míg bosszúmat végre nem hajtom,
S mikor vége majd elérem célom
Pisztolyom csövét felém fordítom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.