Repült a bárszék, tört a sörcsap
És ez van már a héten harmadszor,
Pedig még csak kedd van!
Semmi különös, csak a régi társaság.
Gorcsev Iván épp Vanek úrral figyeli,
Míg Tuskó Hopkins Csülökkel vitatkozik
Valami Lóhengrinről és a hattyúról
Fejenkét egy-egy széklábbal
Nyomtatékot adva egymás fejének
És saját szavaiknak, miközben
Mindent átjárt a kultúra fennsége
És a rum meg a szivar füstje.
Piszkos Fred ott a sarokban
Késével unottan körmeit piszkálta
Valami fura kíváncsisággal.
A kilöttyent sör messziről látható
Fehér foltot hagyott alkarján,
Felfedve bőrének rég nem látott rétegeit
Cserzettnek tűnő keze fején.
Török Szultán a pult mögött állva
Azon tűnődik hová tűnhetett el
Ismét folyton útra kelő nadrágja.
Pedig ma reggel még látta!
Szóval semmi különös,
Csak egy sima kedd este
A Kedvencek temetőjében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2018.05.16. 21:42:52
Rejtő rajongóként egy kritikai észrevétel: nem "Tuskó Hawkins", hanem Tuskó Hopkins.
Bár ha jobban belegondolok, tulajdonképpen ötvözted egy másik legendás hőssel, Karl May szintén örökbecsű alkotásainak szereplőjével, Sam Hawkinssal, a karakteres vadásszal.