Bocsánat, ha nem tudok
Jó képet vágni mindenhez,
Ha nem akarok rád gondolni
És elbújni a sötétben,
Ha nem állok félre előled
Ha szembe jössz velem,
Ha nem tisztelem benned
A függetlenségedet.

Bocsánat, ha káromkodok
És szitkokat szórok az égre,
Ha nem mosolygok rád
És elküldelek a fenébe,
Ha nem kínállak hellyel,
És nem engedlek előre,
Ha rád csapom az ajtót
És még oda sem nézek.

Bocsánat, ha széttépem
A közös fényképeket,
Ha kidobom az ablakon
Elrohadt életünket,
Ha nem akarlak látni
Többé már sohasem,
Elmentél, elhagytál,
Az Isten verjen meg!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.