Csörög az óra, fáradtan kelsz,
Napodból hat óra már el is telt,
Kávéval pöccintve indul a reggel,
Szerda van, messze még a hétvége.
Délelőtt mélyen a munkába merülsz,
Ha félig sikerül, annak is örülsz,
Ebéded gyorsan magadba gyűröd,
Félig már eltelt napodon tűnődsz.
Zsibbadt kómában telik a délután,
Elálmosodtál a sok kaja után,
És mikor végre éledezni kezdesz
Rájössz, hogy már haza kell menned.
Otthon leülsz a híradó elé, iszod
Hideg sörödet, így jobban bírod
A szennyes élet rád törő áradatát,
Szemed csukódik, lassan leragad már.
Ágyba kerülsz végül, nagyot sóhajtasz,
Az ébrenlét óráit magad mögött hagytad,
Álmodban boldog vagy, vidám, örvendező,
Így telt el egy nap a huszonötezerből.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.