Az alapritmust a szívem adja,
Fúvós szekciót a tüdőm fújja,
Izmok és inak vokálba remegnek,
Agyam az örök vezénylő karmester.

Játszom a bluest, amíg csak bírom,
Érzem, hogy egyre lassabban húzom
Igámat előre lépésről lépésre,
Keresem a választ az összes kérdésre.

Táncolj te is velem, vedd át a ritmust,
Együtt többféle szólamot bírunk
Írni és játszani, boldognak látszani,
Hangoljuk össze hát kéjgőzös vágyaink.

Zenéljünk együtt és mégis külön-külön,
Ne keress értelmet, ugrálj a füvön
Reggel és este, eszedet vesztve,
Üvölts a holdra, veszted érezve!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.