Betegek vagyunk mind
Egy óriás kórteremben,
A jövőt vizslatjuk
Nedvedző szemekkel,
Fekélyek borítják
Féregrágta lelkünk,
Aludni szeretnénk, hogy
Ne kelljen léteznünk.
Szétrohad minden
Mihez kezünk ér,
Megöljük a másikat
Egy marék szemétért,
Tükörbe ha nézünk
Csak magunkat látjuk,
Nem vesszük észre
Csodaszép világunk.
Kevélység, bujaság,
Fösvénység, irigység,
Torkosság, harag és
A jóra való restség,
Karanténban élünk
Itt e földön, testvér,
Várjuk a bebocsátást,
A vizit eredményét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.