Keresem a fényt az éjszaka földjén
Keresem az értelmet a káosz mélyén,
Elbújni vágyom az őrült napok elől,
Szeretni vágyom, amíg van hozzá erőm.
Keresem a hajnali tiszta harmatot,
Keresem a helyet, hol békén nyughatok,
Hol nyalogathatom tépett sebeim,
Ahol emberré válhatok újra, megint.
Nem kérek mást, csak csöndet, nagyot,
Egy hosszan tartó néma pillanatot,
Egy eltévedt csodát a sötét erdőbe,
Álljon meg a világ egy kis időre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.