Zsibbad a lábam
Régen nem használom,
Zsibbad az agyam
Dolgoztatni vágyom,
Zsibbad a lelkem
Emészt a megszokás,
Zsibbadó énem
Nyugtalan szunyókál.

Megkötözve fekszem
Lilliput szigetén,
Gúzsba köt a megszokás,
A sértődés, a félsz,
Ha csak egyet szólok
Valakit megbántok,
Ha csak egyet lépek
Valamit eltépek.

Kedvem lenne felkelni
És lerázni mindent,
Széttépni a hálókat,
Széttépni mindent,
Lehet, hogy elmúlna
A bénult zsibbadtság,
Félek, hogy nem lenne
Helyette semmi más.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.