Megint itt van!! Az ajtót kaparja,
Habzó szájjal, vicsorgó foggal,
Szilánkok repülnek szerteszéjjel,
Üvöltés feszíti szét az éjjelt.

Pisztolyom keresem remegő kézzel,
Fiókok mélyén kutatok bőszen,
Megvan hát végre! És a töltények?
Mary-re nézek ekkor kérdően!?

Ott van az is, az ingek alatt!
Rémület maszkja az arcára olvadt,
Csak a szemével mutatja az irányt,
Verejtéke csorog, rekedten zihál.

Megvan a doboz, a földre szórom,
Párat egyből a pisztolyba nyomok,
Reccsen az ajtó, a gyertya elalszik,
A sötétség hörgése mellettem hallatszik.

Vaktában tüzelek, hallom, hogy talál,
Elvakít fénye akár a villám,
Üvöltés, morgás, lövések, sikoly,
Percekig tart a tomboló iszony.

...


A hajnal fénye dermedten szemléli
Szobánk romjait, marcangolt testeink
Idegenül festenek, kitekert pózokban.
Az ezüst golyók miért nem hatottak?

Szegény Mary, bizony, messze nevelkedett,
Vérfarkasról gyerekként neki nem meséltek,
Azt hitte naivan, ami drágább az jobb,
Ezüst helyett arany golyót csináltatott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.