Van egy trükköm, mivel sokat élem,
Mást mutatok kívülre, mint érzek,
Színészként eljátszok egy szerepet.
Amennyire tudom természetesen.
Úgy csinálok, mintha "igazi" lennék,
Ezerszer elvégzett dolgot újra megtennék,
Mindennapi rutinként látszódik kívülre,
Belül pedig egy suta srác néz körbe.
Tudom, hogy kéne profiként csinálni
Ezért úgy csinálok, mintha az lennék,
Álcám mögül pedig félve keresem
A leleplező, gúnyos tekinteteket.
Az előadás eddig egész jól bevált,
Lényemmé ivódott e képmutogatás,
Sok gyakorlással eljutottam oda:
Nem kell többé megjátszanom magam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.